Milyen jó érzés egy kisbabát magunkhoz ölelni :). Mikor kislányom csecsemő volt szeretett a kezemben lenni, gyakran előfordult, hogy már alig tudtam kézben tartani, annyira elfáradtam, de ha letettem csak sír, és sírt. Így nem volt szívem letenni. Aggódtam is amiatt, hogy így el lesz kapatva és később majd még iszom ennek a levét, mert a védőnőnk és az orvosunk is azt mondta, csak tegyem le, nem lesz semmi baja, had sírjon, ha nem így teszek, később még rosszabb lesz a helyzet. Néha azért próbálkoztam, úgy tettem, ahogy tanácsolták de, szegénykém több, mint fél órán át sírt. Nekem ez a fél óra az örökkévalóság volt. Akkor fogadtam meg, hogy nem érdekel mit mondanak, az se érdekel, ha később nem tudom majd letenni, de én bizony ha a kislányom kéri felveszem, ringatom, ölelgetem, szeretgetem.
Ma már két éves, és úgy gondolom jól tettem (habár nem mindig volt könnyű) nem lett elkényeztetve, szépen haladt az önállósodás útján :)
Összeszedtem néhány okosságot az ölelésről, és arról, hogy miért kell, miért érdemes gyermekünket kézben tartani:
- újszülött korától kezdve az ölelés biztosítja számára a szeretetet és a biztonságot
- az ölelés, ringatás boldoggá teszi
- fontos, hogy különböző helyzetekben tartsuk, ringassuk a mozgásfejlődése szempontjából, mert ezzel stimuláljuk az egyensúlyát, mozgásra ösztönözzük
- hasfájós babáknál segíthetjük a gázok távozását
Hogyan tartsuk a csecsemőt?
Bölcsőtartás
A legkedveltebb csecsemőtartás szoptatás alatt. A baba feje ilyenkor az anyuka könyökhajlatánál támaszkodik, a hátát az anyuka alkarja támasztja alá, fenekét pedig a kismama másik karja tartja.
Hasgörcsoldó fogás
Hasfájós babák szeretik ezt a helyzetet. Egyik karunkkal megtámasztjuk a gyermek felsőtestét, miközben az arca lefelé néz, másik karunkkal pedig az alsótestét támasztjuk alá úgy, hogy a két lába közé tesszük kezünket
Vállhoz támasztás
Büfiztetéshez használjuk ezt a fogást, amikor a fejecskéjét még nem tudja tartani a baba. A vállunkhoz támasztva tartjuk egyik kezünkkel a fejét és a hátát, másik kezünkkel pedig a popóját.
Odabújós tartás
Legnépszerűbb fogás az édesanyáknál, amikor is magunkhoz öleljük a babát, egyik kézzel az alsótestét, a másikkal a hátát támasztjuk meg. Közben szabadon mozoghat a baba feje, így ismerkedhet környezetével.
Csípőn ülő tartás
Nagyobb csecsemőknél (akik már biztosan tartják magukat) alkalmazható ez a tartás. A baba terpesztett lábbal a csípőnkön ül, miközben mi a karunkkal tartjuk a popsiját.
A végén azért megjegyezném, hogy nem csak a gyermekre, hanem saját testünkre is figyelni kell. Változtassuk a baba helyzetét úgy, hogy mindkét oldalunk terhelve legyen, illetve bal és jobb oldalon is tartsuk gyermekünket, mert így nem bomlik meg a testünk izomegyensúlya, egyformán terhelődik mindkét oldalunk.
Felhasznált irodalom:
Anne Knecht-Boyer: Babamóka
