Gyermekember

Manapság annyira divatos kreatívnak lenni. Az élet minden területén használják a kreatív szót (pl. kreatív művész, kreatív játékok, kreatív nyelvtanulás, kreatív konyha stb.) A gyermeknevelés kapcsán is egyre gyakrabban találkozunk ezzel a szóhasználattal. Úgy gondolom egy bejegyzést mindenképp kell erről írni, mi is a kreativitás, miért érdemes kreatívan nevelni gyermekünket, ezekre a kérdésekre próbáltam válaszokat adni.

A kreativitás fogalma

"A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különböző képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését" (Guilford)

Ha megfigyeljük a kisgyermekek viselkedését, játékát, láthatjuk, hogy ők nem valamiféle stratégia alapján próbálkoznak, tanulnak, hanem először cselekednek és csak utána gondolják át tettüket. A gyermekek természetüknél fogva kreatívak.

Miért hasznos a kreativitás?

A mai világ nagyon gyorsan változik, nekünk felnőtteknek bizony gyakran nehéz ezekhez a változásokhoz alkalmazkodni. A gyermekekben viszont él a kíváncsiság, és van önbizalmuk is az új dolgok kipróbálásához, nem félnek a kudarcoktól, nem jönnek zavarba. A kreativitásra ösztönzött gyermek valószínűleg megőrzi ezeket a tulajdonságokat egész életében, és képes lesz könnyebben alkalmazkodni a változásokhoz.

Fokozható-e a kreativitás?

Az ember veleszületett képessége a kreativitás, valamilyen szinten mindenki rendelkezik vele. Felnőttkorban is tanulható a kreativitás, de már gyermekkorban célszerű fejleszteni. A kisgyermekek akkor tanulnak a leghatékonyabban, ha saját maguk tapasztalnak, próbálkoznak.

Szülőként az a feladatunk, hogy:

• a tapasztalatszerzéshez megfelelő környezetet biztosítsunk
• fenntartsuk a kíváncsiságát
• várjuk el tőle, hogy ő oldja meg a feladatokat
• bizonyos dolgokat elmagyarázhatunk
• dicsérjük, és bátorítsuk még ha nem is sikerült valamit megoldani
• szemléltethetünk és kijavíthatjuk gyermekünket
• tereljük gyermekünket, de ne nyomjuk el

DE, ne feledjük, hogy mi nem tanulhatunk helyettük, nekik kell élni a különböző lehetőségekkel. Hagyjuk, hogy szabadon élvezzék a kísérletezést. Így tudjuk leginkább fejleszteni a kreativitásukat.

Milyen jó érzés egy kisbabát magunkhoz ölelni :). Mikor kislányom csecsemő volt szeretett a kezemben lenni, gyakran előfordult, hogy már alig tudtam kézben tartani, annyira elfáradtam, de ha letettem csak sír, és sírt. Így nem volt szívem letenni. Aggódtam is amiatt, hogy így el lesz kapatva és később majd még iszom ennek a levét, mert a védőnőnk és az orvosunk is azt mondta, csak tegyem le, nem lesz semmi baja, had sírjon, ha nem így teszek, később még rosszabb lesz a helyzet. Néha azért próbálkoztam, úgy tettem, ahogy tanácsolták de, szegénykém több, mint fél órán át sírt. Nekem ez a fél óra az örökkévalóság volt. Akkor fogadtam meg, hogy nem érdekel mit mondanak, az se érdekel, ha később nem tudom majd letenni, de én bizony ha a kislányom kéri felveszem, ringatom, ölelgetem, szeretgetem.

Ma már két éves, és úgy gondolom jól tettem (habár nem mindig volt könnyű) nem lett elkényeztetve, szépen haladt az önállósodás útján :)

Összeszedtem néhány okosságot az ölelésről, és arról, hogy miért kell, miért érdemes gyermekünket kézben tartani:

• újszülött korától kezdve az ölelés biztosítja számára a szeretetet és a biztonságot
• az ölelés, ringatás boldoggá teszi
• fontos, hogy különböző helyzetekben tartsuk, ringassuk  a mozgásfejlődése szempontjából, mert ezzel stimuláljuk az egyensúlyát, mozgásra ösztönözzük
• hasfájós babáknál segíthetjük a gázok távozását

Hogyan tartsuk a csecsemőt?

Bölcsőtartás

A legkedveltebb csecsemőtartás szoptatás alatt. A baba feje ilyenkor az anyuka könyökhajlatánál támaszkodik, a hátát az anyuka alkarja támasztja alá, fenekét pedig a kismama másik karja tartja.

Hasgörcsoldó fogás

Hasfájós babák szeretik ezt a helyzetet. Egyik karunkkal megtámasztjuk a gyermek felsőtestét, miközben az arca lefelé néz, másik karunkkal pedig az alsótestét támasztjuk alá úgy, hogy a két lába közé tesszük kezünket

Vállhoz támasztás

Büfiztetéshez használjuk ezt a fogást, amikor a fejecskéjét még nem tudja tartani a baba. A vállunkhoz támasztva tartjuk egyik kezünkkel a fejét és a hátát, másik kezünkkel pedig a popóját.

Odabújós tartás

Legnépszerűbb fogás az édesanyáknál, amikor is magunkhoz öleljük a babát, egyik kézzel az alsótestét, a másikkal a hátát támasztjuk meg. Közben szabadon mozoghat a baba feje, így ismerkedhet környezetével.

Csípőn ülő tartás

Nagyobb csecsemőknél (akik már biztosan tartják magukat) alkalmazható ez a tartás. A baba terpesztett lábbal a csípőnkön ül, miközben mi a karunkkal tartjuk a popsiját.

A végén azért megjegyezném, hogy nem csak a gyermekre, hanem saját testünkre is figyelni kell. Változtassuk a baba helyzetét úgy, hogy mindkét oldalunk terhelve legyen, illetve bal és jobb oldalon is tartsuk gyermekünket, mert így nem bomlik meg a testünk izomegyensúlya, egyformán terhelődik mindkét oldalunk.

Felhasznált irodalom:

Anne Knecht-Boyer: Babamóka

Biztos ismerős a szituáció, amikor gyermeked nem akarja megosztani játékát egy másik gyerekkel. Gyakori helyzet ez testvérek között is. A "Nem adom", "Enyém" kifejezések gyakran elhangzanak ebben az időszakban. A csecsemőkor végén, két éves korban, az éntudat kialakulásával, amikor gyermekünk már tudja mi az övé, bizony gyakran pironkodunk viselkedése miatt. A legtöbb anyuka ha gyermeke nem osztja meg játékát mással azt szokta mondani, hogy "csak kölcsönbe kéri, hamarosan visszaadja" vagy "nem szép dolog az irigység, hadd játsszon ő is vele egy kicsit". Általában ezek a mondatok nem segítenek megoldani a helyzetet, de idővel amikor már a szabályokat megértik a gyerekek egyre gyakrabban fogadnak majd szót.

Addig is itt van néhány ötlet, amivel megpróbálhatjuk elkerülni ezeket a helyzeteket:

• ha tudjuk, hogy kisgyerekkel jönnek hozzánk ismerősök, rokonok vendégségbe, akkor jó sok játékot készítsünk ki, hogy zavartalanul el tudják magukat foglalni a kicsik.
• ha a gyermekeknek ugyanaz a játék kell, akkor indítványozzunk mi közös játékot gyermekünkkel. Az esetek nagy részében ilyenkor gyermekünk megfeledkezik a játékról amihez addig olyan nagyon ragaszkodott, és csatlakozni fog hozzánk.
• ha ez a taktika sem válik be, a legjobb ha a szabadba visszük a gyermekeket játszani :)

Kislányom most lett kétéves. Szülinapja alkalmából két tortát is készítettem. Az egyik Sünitorta lett, amit idő hiányában mondhatni csak összedobtam hármunknak. A másik tortát pedig a szélesebb családi körnek készítettem. Több időt is szántam rá, ez lett a Katicabogár torta.

Sünitorta

Hozzávalók:

• 3 db tojás
• 6 ek. cukor
• 6 ek. liszt
• 1kk. sütőpor
• 3 ek. víz

Krém:

• 2 csokipudingpor
• kb. 7 dl tej
• 4 ek. cukor
• 10 dkg vaj
• kakópor

Elkészítése:

Piskótát én mindig a következőképp készítek: különválasztom a tojás sárgáját és fehérjét. A tojássárgáját a cukorral kikeverem, jó habosra, majd a tojásfehérjét egy kis vízzel kemény habbá verem. A tojássárgájához hozzáadom a tojásfehérjét, majd a sütőporral elkevert lisztet is. Előmelegített sütőben kisütöm a piskótát ( kb. 160 fokon sütöttem tűpróbáig)

Krémet két részre választottam. Az egyik csokipudingot 3 dl tejben, 2 ek. cukorral megfőztem, majd amikor teljesen kihűlt ( hűlés közben kevergessük, hogy csomómentes legyen)  a 10 dkg puha vajat hozzákevertem.

A másik csokipudingot kb 4 dl tejben, kevés cukorral megfőztem, és hagytam egy kicsit hűlni. Közben a piskótám elkészült. Apró darabokra tépkedtem és összekevertem a csokipudinggal, így kaptam egy jól alakítható, formálható masszát. Megformáztam a sünit, majd a már elkészült krémmel bekentem. A megmaradt krémbe kevertem kakaóport, és nyomózsákba töltve tüskéket, orrot, szemet nyomtam a megfelelő helyre.

Mire a végére értem, kislányom nagy hanggal követelte a Sünitortáját, alig maradt időm lefényképezni az alkotásomat :)

Azért be kell, hogy ismerjem, volt segítségem a torta készítése közben. Valaki nagy csöndben elcsente a vajat, mire észrevettem, már a szobában kenceficélt vele :)

Az eredeti torta receptjét itt találhatjátok.

Katicabogár torta

Ennek a tortának az elkészítését igen sokáig tartana leírni, mert a krém és a piskóta mellé készítettem még fondantot marshmallowból és katicapöttyöket csokiból a torta díszítéséhez. Szóval aki szeretné elkészíteni, annak ajánlom ezt az oldalt, innen vettem a torta ötletét, és a fondant elkészítésének menetét is.

A torta hozzávalói:

6 tojásos piskóta a Sünitortánál leírtak szerint készítve.

Krémhez:

• 3 dl tej
• 1 csomag vanília ízű pudingpor
• 3 ek. cukor
• 10 dkg margarin
• 5 db kisebb barack
• 1-2 ek. cukor
• 1 evőkanál vanília ízű pudingpor
• 2 dl víz

Katica fejéhez:

•  darált keksz
• piskóta darabok
• margarin
• lekvár
• esetleg cukor, kakaó

Elkészítés:

A vaníliás pudingport 3 dl tejben megfőztem, majd kevergetés mellett hagytam kihűlni. Ezután a szoba hőmérsékletű margarint hozzákevertem.

A barackokat feldaraboltam, és kb. 2 dl vízzel, kevéske cukorral feltettem főni. Néhány perc után a barack levének egy részét pohárba öntöttem (a piskótát ezzel meg lehet locsolni, de nálam ez elmaradt, mert a kiscsaj nagy igyekezetében kiöntötte) Egy evőkanál pudingport kevés vízzel kikevertem és a barackhoz öntöttem, ezzel sűrítettem be a levét, majd hagytam kihűlni.

A piskótát kerek formában sütöttem ki, amikor elkészült ketté vágtam. Az egyik kört háromszögekre daraboltam. A katica hátának megformázásához szükségem lett volna egy kerek tálra, nos, én egy bólés tálat találtam, abban készítettem el. Először is fóliával kibéleltem a tálat és piskóta háromszögekkel kiraktam. Ebbe öntöttem a barackos krém egy részét, majd rá a vaníliás krémet. Erre jöttek kimaradt piskótadarabok és még egy krémrétegezés. Alkotásomat két félkör piskótával zártam, lefóliáztam, ráhelyeztem egy tányért és hűtőbe tettem.

Másnap kivettem, és a már kész fondanttal beburkoltam.

Étcsokit olvasztottam, amit sütőpapíron szétkentem és rövid időre a hűtőbe helyeztem. Ebből készítettem el a katicabogár pöttyeit.

A katicabogár fejét, és a csápjain lévő kis gombócokat úgy gyúrtam össze lekvárból, piskótából, darált kekszből, és ebből formáztam ki őket, majd csokival leöntöttem.

A csápjai hurkapálcák.

Íme a remekmű:

A napokban kreatívkodtunk kislányommal. Két könnyen elkészíthető húsvéti dekorációt csináltunk.

Nyuszifül

Kellékek:

• fehér karton papír
• színes papírlap
• ragasztó
• olló
• toll
• tűzőgép vagy ragasztószalag

Elkészítés:

Vágjunk egy csíkot a fehér kartonpapírból, a gyermek fejkörfogatának megfelelő nagyságút (csak kis kartonpapírt kaptam, így két csíkból készítettem), majd két nagy nyuszifület is.

A színes papírból kisebb füleket vágjunk ki, és ragasszuk a fehér kartonpapírból kivágott fülek belsejébe.

Ha a fülek elkészültek, a kivágott csíkokat összetűzzük vagy összeragasztjuk.

Amikor ezzel elkészültünk, akkor a füleket a megfelelő helyre ragasztjuk.

Bármivel dekorálható, kifesthető, matricát is ragaszthatunk rá.

Már el is készült a kis nyuszifül :)

Kisbárány

Kellékek:

• fekete kartonlap
• egy csomag vatta
• kerek kartonlap, vagy  papír tányér
• ragasztó

Elkészítés:

A vattát apró darabokra tépkedjük. Mi a bárány testét papírtányérból készítettük, tehát a tányért bekentük ragasztóval és felragasztottuk a vattacsomókat.

A fekete kartonlapra rajzoljunk egy bárányfejet füllel, és két lábat, majd vágjuk ki őket.

Ha ezzel megvagyunk, akkor ragasszuk fel őket a megfelelő helyre.

Ezután már csak a barika szeme és farka van hátra. A szemét egy fehér lapból vágjuk ki és egy fekete pöttyöt rajzoljunk a közepébe. A farkát pedig vattából készítjük, egy nagyobb darabot ragasszunk fel belőle.

Jó kreatívkodást!