Szülőként az egyik legnagyobb kihívást az jelenti számomra, hogy hogyan kezeljem a  gyermek hisztis kitöréseit megfelelően. Tudom, hogy a hiszti a dackorszakra jellemző viselkedés, egy életkori sajátosság, ami a gyermek 1-3 éves kora között jelentkezik, és gyakoriak ebben az időszakban a heves érzelmi megnyilvánulások. A hiszti hosszabb, rövidebb ideig tart, de az szinte biztos, hogy mindig akkor jelentkezik ha éppen elfoglalt vagy, bevásároltok, vagy a játszótérről indultok hazafelé. A gyermek 2 éves kora körül rájön, hogy van saját akarata, ő egy anyjától külön-álló lény. Valójában az én-tudat kialakulása zajlik ebben a korban, a gyermek élvezi ezt a helyzetet, az önállóságot, egyre többször mondja, hogy "nem", "én akarom", "egyedül akarom".

A nyilvános helyen toporzékoló, földön hempergő gyerek látványa mindig rémülettel töltött el. Sok kérdés merült fel bennem: Mit fogok majd ebben a helyzetben csinálni? Egyáltalán tudom-e majd kezelni a helyzetet? Mit szól a környezetem? Biztos azt gondolja majd milyen neveletlen gyerek!

Minden szülő szeretne valamilyen megoldást ezekre a kellemetlen, gyakran idegesítő helyzetekre. A legjobb megoldást szerintem az jelenti, ha mindenre fel vagyunk készülve, és felfegyverkezünk különböző "hisztikezelő" ötletekkel, játékokkal, eszközökkel, megoldásokkal.

Itt van néhány számomra elfogadható hiszti kezelő módszer:

• Figyelemelterelés, amikor valamilyen játékkal, zenével, bármivel ami érdekli, ami meghökkentő, ami új számára eltereljük a figyelmét.
• Gyakran azért hisztisek a gyerekek, mert éhesek, szomjasak, fáradtak, esetleg fáj a hasuk, jön a foguk stb. Próbáljuk meg kiküszöbölni a kiváltó okot.
• Ne vegyünk a hisztiző gyerekről tudomást. Ez egy igazán nehéz feladat, de talán az egyik leghatékonyabb, ha következetesen alkalmazzák. Amikor a hiszti elmúlt, akkor öleljük meg, beszéljünk hozzá nyugodtan, de ne tartsunk "hegyibeszédet".
• Ha nyilvános helyen hisztizik, akkor vigyük el egy nyugodt, eldugottabb helyre, várjuk meg, hogy megnyugodjon.
• Ha otthon hisztizik akkor, adjunk a kezébe papírt és ceruzát, és kérjük meg, hogy rajzolja le milyen dühös. Ettől gyakran megnyugszanak a gyerekek.
• Öleljük át a hisztiző gyereket, és tartsuk így addig amíg megnyugszik
• Soha ne veszítsük el a fejünket, ne kiabáljunk vele, ne legyünk durvák, ne üssük meg! Ezekkel a módszerekkel elveszítjük a csatát!

Ha nektek is vannak jól bevált módszereitek, akkor írjátok meg melyek azok!